Idézetek a szerelemről, a barátságról és még sok másról :)

Ha tehetném, meghalnék egy napra. Megállítanám az időt. Mindent feltennék egy lapra, hogy lássam, ki az aki kidőlt. Sétálnék láthatatlan, figyelném az életet, hogyan élnek nélkülem az emberek. Azok, akiket szerettem, vajon sírnak-e, vagy nevetnek. Vannak-e olyan emberek, akik örömmel temetnek? Aztán felélednék, és biztosan másképp látnám a világot, a hamis barátokhoz hozzá vágnám a síromról a virágot. Az igazi barátnak sírnék az ölében, mert neki nem vesztem el a feledés ködében.

.

Csalódás. Úgy gondolom, hogy minden ember életében eljön az a pont, amikor csalódik valamiben vagy valakiben. Ahogy a nagyok mondják, az ember egyfolytában bízik valamiben. Leginkább abban, hogy egyszer kiderül az egész egy nagy tévedés, egy rossz álom. De felébredünk, és azon kapjuk magunkat, hogy ez a való világ és itt kell helyt állnunk. Mindenki csalódott már az emberekben, a barátjában vagy a szerelmében! Igaz csak abban tudunk csalódni, akit nagyra értékeltünk, bíztunk benne, felnéztünk rá, anélkül, hogy közelebbről is megismertük volna. És ilyenkor jön a kérdés, ki a hibás? Én, mert megbíztam benne vagy Ő, mert jól játszott? A válasz egyértelmű. Ekkor ketté tör a fájdalom, összeomlasz, romokban hever az önbizalmad, ki sírod a két szemed és nem érdekel senki és semmi. Tudod, hogy te őszintén játszottál, tiszta érzéseid voltak iránta, de mindez ellenére becsapott, magadra hagyott, pedig te akartad őt, elfogadtad amilyen, és most szenvedsz a hiányától, csak rá gondolsz, és minden vágyad az, hogy a tied legyen! Aztán megfogadod, hogy többé nem viselkedsz így, nem követed el azokat a hibákat, körültekintő leszel, és nem hagyod becsapni magad. De meddig? Elzárkózhatunk a világ elől, nem ismerkedünk, magányosan élünk és szenvedünk az egyedüllét miatt, talán így kikerül a csalódás. Csakhogy így eluralkodik rajtunk a szomorúság, pedig nekünk embereknek a boldog élet a célunk. A megoldás az, hogy belevágsz újra, kockáztatsz, megpróbálsz bízni újra és újra, természetesen a rizikóval együtt, hogy megint összetörik a lelked, de megéri, mert előbb-utóbb vagy visszakapod Őt, vagy eljön az a személy, aki tényleg a tiéd, a biztonság, a szerelem.

Nem akarom, hogy más kapja meg azt a szerepet az életedben, amit nekem kellene betöltenem.